szervfelajánlás – A magyar törvények szerint ha valaki életében nem tiltja meg szerveinek kivételét (ezt eddig csupán kb. 500-an adták írásba), azok szabadon felhasználhatóak. Ezt az ún. feltételezett beleegyezési elvet támogatandó a kórházakat felszólították arra, hogy minden agyhalottat je­lentsenek a központnak. A törvényi akadályok elhárultak, ám a felajánlott szervek száma még mindig jóval az igények alatt van. Ennek számos oka van. A magyar lakosság 15 százaléka egyáltalán nem hallott a transzplantáció mo­dern szabályozásáról, 85 %-a pedig kifejezetten elutasító a kérdésben. Mindegyik magyarországi kórház tiszteletben tartja a hozzátartozók kérését, részben erkölcsi indokokból, részben saját hírnevének védelmében. Maga a szervátültetés igen költséges és logisztikailag bonyolult feladat, 80–120 ember összehangolt munkáját igényli. Az anyagi ösztönzés minimális, hisz a kórháznak a riadójelentésért maximum fél millió forint jár. Ezt legalább 20 szakdolgozó között kell szétosztani. Érthető hát, hogy még a transzplantáció legismertebb és legegyszerűbb formájának, a veseátültetésnek is csak 15 %-a történik élő donorból, az ideális 50–70 % helyett. Németországban ötször, Nagy-Britanniában hétszer, Norvégiában hússzor több élő donoros veseátül­te­tést végeznek, mint nálunk. Májelégtelenségben évente hatezren halnak meg Magyarországon – transzplantációval jelentős részük megmenthető lenne.