pünkösd – a keresztény egyház három fő ünnepe közé tartozik a kará­csonnyal és a húsvéttal együtt. A keresztény tanítás szerint Jézus mennybe­menetele után ezen a napon a Szentlélek lángnyelv formájában alászállt az apostolokra, ez az egyház születésének napja. Mozgó ünnep, május 10. és jú­nius 13. közé esik, a húsvétot követő ötvenedik nap; elnevezése is innen, a görög pentekosztész (»ötvenedik«) szóból ered. A zsidó hagyományban a mózesi törvény ünnepe, 50 nappal az Egyiptomból való szabadulás, a húsvét emlék­ünnepe után. Az antik Rómában a májusi hónap a floralia, a vegetáció meg­újulásának, Flora istennőnek az ünnepe. A pünkösdhöz kötődő népszokáso­kat az egyház tiltotta, mert erős volt pogány, kereszténység előtti jellegük, középpontjukban a termékenység, a szerelem állt. A pünkösdi királyné járás leányok részvételével zajlott. A pünkösdi királyt a fiatal férfiak erőt, ügyessé­get, gyorsaságot próbáló versengésével választották ki. A pünkösdi népszoká­sok avatási rítusok nyomait is hordozzák (nevetéstilalom, legényavatás). A táncmulatság (májusfa kitáncolása), udvarló és párválasztó szokások ország­szerte kedveltek voltak, a házakra tűzött zöld ág ősi termékenységvarázsoló, egyben bajelhárító jelentést hordoz. Pünkösd több jelentős kegyhely (Mátra­verebély, Andocs, Máriaradna) búcsújáró napja is. Ezek közül a 20. század végén kiemelkedett Csíksomlyó, amely az ünnep vallási tartalmain túl a ma­gyar nemzeti identitást kifejező alkalommá vált.