protekcionizmus – kereskedelempolitikai irányzat, amely ideológiai hátte­rét a nacionalizmusból nyerte. Célja a hazai termelők védelme a külső hatá­soktól. Ennek igénye értelemszerűen csak akkor merül fel, ha a hazai terme­lők versenyképessége alacsony, ezért a belső piac védelmét kereskedelmi akadályokkal (kvóták, vámok, illetékek) oldják meg, ami a világpiacinál maga­sabb belső árat eredményez. Ez természetesen a fogyasztók számára jelent többletkiadást. A protekcionista kereskedelempolitika olykor bizonyos fejlet­len iparágak védelmét szolgálta, máskor általános érvénnyel alkalmazták. Többnyire nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, főként Dél-Amerikában történtek látványos kudarcok. A globalizáció, a világkereskedelem liberalizá­ciós folyamatai számos piacon szinte teljesen eltüntették a gazdaságpolitika protekcionista jellegét, de akad néhány kényes pont. A fejlett országokban a mezőgazdasági terület védettsége számít még igen magasnak, bár előrelépés itt is történt már, főként a fejletlen, nagy agrárszektorú országok nyomására. Legutóbb például az Európai Unió vállalta, hogy a cukorpiaci akadályok lebon­tásával hozzájárul a nádcukor belső piacon való versenyképessé tételéhez – egyre nehezebb helyzetbe hozva ezzel a hazai termelőket.