klónozás – természetes és mesterséges – A klónozás genetikailag azonos egyedek másolatát jelenti. Ez tulajdonképpen a növények ivartalan szaporodása, hiszen az utódok egyetlen genetikailag azonos szülő leszárma­zottjai. Az egypetéjű ikrek is természetes klónok. Molekuláris klónozáskor egy molekulát, például egy DNS-t szaporítanak (DNS polimeráz reakció), de idesorolható a génterápia is: egy molekula vagy vírus (vektor) segítségével DNS-részeket, géneket juttatnak a sejtbe. Így szaporítják a genetikában igen fontos őssejteket, az egyed jövőjének, transzplantációjának építőköveit. A sejtklónozás egyik módszere a nukleáris transzfer, amikor a petesejt eltávo­lított sejtmagja helyébe egy másik egyed sejtmagját, azzal új genetikai állo­mányt ültetnek. Így született meg 1977-ben az első klónozással létrehozott magasabb rendű állat, a Dolly nevű juh. A másik eljárás az embrióosztási vagy -felezési technológia. Klónozással elvileg bármilyen szerv létrehozható, halott élőlény is »feltámasztható«. Az emberi klónozás igazi etikai kihívás. Lehet-e valakit klónozni a tudta, a beleegyezése nélkül, netán a halála után? Szabad-e meghatározott tulajdonságú gyermekeket rendelni? És sérült utó­dokat gyártani? Klónozásra abortumot, emberi embriót használni? Az Ameri­kai Egyesült Államokban erre hivatkozva tiltottak be mindenfajta humán kló­nozási kísérletet, míg a brit törvények szerint szabad 14 napnál fiatalabb emberi embriókkal kísérletezni.