farsang – vízkeresztkor, január 6-án kezdődik és hamvazószerdáig (mozgó­ünnep, a húsvétot megelőző nagyböjt kezdete) tart; a mulatozás és tréfálko­zás időszaka. A legtöbb esemény a »farsang farkához«, (farsangvasárnaptól húshagyó keddig) kötődik. A farsangvasárnap előtti kövér csütörtökön kezdő­dő evés-ivás elmaradhatatlan ételei a kocsonya, a fánk, a káposztás-húsos ételek. A mértéktelenséggel a vegetációt próbálták mágikus úton bőségre, termékenységre késztetni. Az egyházi és világi hatóságok mindig is tiltották az ókori római eredetre visszavezethető, féktelen ünnepsorozatot, amelynek középpontjában a testiség és a világ szokott rendjének felfordítása, a vaskos humor állt. A farsangi időszak népszokásai: a maszkos, dramatikus alakos­kodás, szerepcsere nő és férfi közt, téltemetés, zajkeltés (célja a tél, a beteg­ségek, általában a gonosz hatalmak elűzése). Ezek helyszíne főként a fonó. A farsang a párválasztás, a lakodalmak ideje is volt; az agglegényeket, vénlá­nyokat kigúnyolták: udvarukba tuskót húztak. A farsangi táncmulatságokon a házas emberek, asszonyok is részt vehettek. A farsang végeztével eltemették a farsangot (bőgőtemetés): a hangszert fölravatalozták, gyászbeszédet mond­tak fölötte és elsiratták, hiszen a nagyböjtben tilos volt a tánc és a mulat­ság. Ma elsősorban a gyerekek jelmezes mulatságának formájában él.