elektronikus aláírás – az eat. (2001. évi XXXV. törvény) meghatározása szerint elektronikusan aláírt elektronikus dokumentumhoz azonosítás cél­jából logikailag hozzárendelt vagy azzal elválaszthatatlanul összekapcsolt elektronikus adat. Az elektronikus aláírás egy elektronikus dokumentum hiteles­ségét, sértetlenségét és eredetének letagadhatatlanságát képes bizto­sítani. Készítéséhez az aláírandó, tetszőleges hosszúságú szöveg mellett az aláíró ún. magánkulcsára (más néven az aláíró adatra), valamint lenyomat- és alá­írás-készítő eljárásokra van szükség. A lenyomatkészítő eljárás az ere­deti szövegből előállítja a szöveglenyomatot, az aláírás-készítő eljárás pedig a lenyomat kódolásával – amihez a magánkulcsot használja fel – előállítja az elektronikus aláírást. Az elektronikus aláírás ellenőrzése az elektronikus aláírás során végrehajtott lépések visszajátszását jelenti. Ehhez szükség van az eredeti szövegre, az aláírás készítéséhez használt magánkulcs nyilvános párjára (ezt általában ún. tanúsítványokba foglalják), magára az aláírásra, valamint az aláírás-ellenőrző és lenyomatkészítő eljárásokra. A lenyomat az eredeti szövegből előállítható az aláírásnál alkalmazott módon. Az aláírás-ellenőrző eljárás is egy lenyomatot ad eredményül az aláírás és a nyilvános kulcs segítségével. Ha a két, így előállt lenyomat megegyezik, az aláírás elfo­gadható, mert az aláírást minden bizonnyal a nyilvános kulcs magán párjával annak tulajdonosa készítette, és a szöveg az aláírás készítése óta nem vál­tozott.
Összeállította:
Almási János
Utolsó frissítés:
2006. március 13.
© 2006 UNIWORLD–MTA
     
  Kapcsok a világháló felé