autópálya szerkezete – Az útpálya szerkezete alsó és felső alaprétegből, kötőrétegből és kopórétegből áll. Az alsó alapréteg alatt szükség esetén védő­réteget alakíthatnak ki. Megkülönböztetünk merev (cement kötőanyagú be­ton) és hajlékony (bitumen kötőanyagú aszfalt) pályaszerkezeteket. A burko­lat anyaga legtöbbször aszfalt, de létezik betonpaneles megoldás is, mint a régi M7-es autópályánál. A betonburkolatok előnye, hogy könnyebben fenn­tarthatóak, és hosszabb az élettartamuk. Az utak altalaja nagyon változatos, ezért különböző kivitelezési technológiát igényelnek. Az M7-es új szakaszán Ordacsehi és Balatonkeresztúr között lápos, mocsaras volt a vidék. A mo­csárra geotextília szőnyeget terítettek, amelyet másfél méter vastag köves alapozó réteggel borítottak be. Ezt a réteget speciális (15–20 tonnás) ejtőgép segítségével tömörítették, amíg a talaj el nem érte a megfelelő tömörségét. Speciális technológiát igényelnek a repülőterek le- és felszállópályái, vala­mint a gurulóutak is. A ferihegyi repülőtér újonnan elkészült gurulóútja Ma­gyarországon eddig nem alkalmazott aszfaltszerkezetű, együttes felülete mintegy 26 000 m². Létezik úgynevezett csendes aszfalt burkolat is, amely speciális porozitása révén hangelnyelő képességgel is rendelkezik, ami 3–5 dB(A) között mozoghat. A burkolatok legnagyobb ellensége a fagy és a síkos­ságmentesítés során alkalmazott só.