isten, istenek – alapvető, a vallások világában általánosan használt, a szent, a transzcendens valóság személyes természetének megjelölésére al­kalmazott, egyedi szellemi létezőket vagy azok természetfeletti erejét és hatalmát jelölő fogalom. A világ vallási kultúráiban igen változatos módon megjelenő isteneszme általában az anyagi világ és a véges létezés korlátain felülemel­kedni képes perszonális, gyakran antropomorf módon felfogott lényt, valósá­got ért e fogalom alatt, amely uralkodni képes az ember és annak világa felett, és elvárja az emberi közösség feléje irányuló engedelmességét és tisz­teletét. Lényegében a világ valamennyi vallása az istenek és a beléjük vetett hit köré szerveződik: a velük kapcsolatos emberi tudást a mitológia, a velük szembeni emberi viselkedés szabályait pedig a kultusz formái foglalják össze. Az istenek megjelenési formái egyébként igen változatosak: archaikus kultú­rákban maga a tárgyakban, róla készült ábrázolásokban megjelenő erő, a klasszikus politeizmus szemléletében pedig azoknak a halhatatlan szellemi lényeknek a sokasága, amelyek a szent egy-egy aspektusát vagy funkcióját testesítik meg. A monoteizmus istent Istennek, egyetlen mindenható szemé­lyes szellemi valóságnak tekinti, a panteizmus hívei a világ lelkének, a min­denséget átható, de attól nem különböző szellemi lényegnek, tudásnak vagy dinamizmusnak tartják, a deista felfogás szerint viszont olyan passzív szel­lemi princípium, amely csupán külső szemlélője az általa megalkotott anyagi valóság történéseinek.