teremtés – a vallástörténet, a mitológia, a vallásetnológia és a teológia közös, a világ keletkezésére, az Isten és az ember közötti viszony termé­szetére és a világ létezésének mikéntjére választ kereső fogalma, amely a keresztény tanításban elsősorban a biblikus teológia és a dogmatika terüle­tén nyer megfogalmazást. Ez utóbbi két hittudományi szakterületen a terem­tés tényének értelmezése a Genezis könyvében a sémi népek mitológiai hagyományának irodalmi keretei között elbeszélt teremtéstörténetet tekinti kiindulópontjának. A teremtés folyamatát leíró bibliai szakaszok és az azokat értelmező teológia a végtelen Isten, a véges ember és az őt körülvevő világ találkozásának kitüntetett pontját kívánja megragadni, és azzal a személyes természettel bíró teljes Léttel vet számot, amely meggyőződése szerint a valóságnak alkotója, oka és célja is. A modern teológiai gondolkodás ugyan­akkor a teremtés fogalmát a régiekkel ellentétben már nem tekinti olyan tudományos, például kozmológiai vagy az anyagvilág evolúcióját elvető, ter­mészettudományosan is értelmezhető kreacionista teóriának, amely a világ keletkezésének részleteit fürkészi, hanem azt a teremtéstani és antropo­lógiai szempontot hangsúlyozza, amely a világot az isteni akarat autonóm termékének, a benne élő embert pedig a teremtő Isten képmásának tekinti, és a teremtés által közölt isteni üzenetet ontológiai és egzisztenciális tar­talommal ruházza fel.