eszkatológia – az eszkhata (végső dolgok) és a logosz (tudás, beszéd) görög szavakból származó vallástörténeti és keresztény teológiai fogalom, amely a végső dolgokról, az üdvösségről és a túlvilágról szóló tanítás megjelölésére szolgál. A keresztény tanítás szerint Jézus megváltó szenvedése, kereszt­halála és feltámadása az apokaliptikus előrejelzéseknek megfelelően nyitja meg azt az üdvtörténeti távlatot, amelyben az Isten és az ember meg­békélése, az embernek a végső ítélet után következő örök üdvösségre jutása következik, amelyet számos régi és mai teológus is a keresztény hit legfontosabb üzenetének tekint. A keresztény eszkatológia-tan szerint Jézus második eljövetelével következik el az idők teljessége, az utolsó ítélet, amely a jók számára az örök üdvösség, a kárhozottaknak pedig az örök szenvedés kezdetét, a pokol kínjait jelenti majd. A teológiai gondolkodás számára az eszkatológikus szemlélet egyszerre jelenti a megelőző üdvtörténeti esemé­nyeknek a végső ítélet szempontjából való elemzését és annak vizsgálatát, hogy milyen módon és körülmények között valósul meg a Krisztus által kilátásba helyezett »idők teljessége« avagy »Isten országa«. A kereszténység története során az eszkatológikus szemlélet túlhajtása, a végidők időben vagy minőségben való aktualizálásának és előrejelzésének szándéka számos rajongó, eretnek mozgalom számára jelentett szellemi kiindulópontot, és gyakori problémának bizonyult a személyes halál utáni egyéni sors és az egyetemes üdvtörténeti jövő közötti átmenet meglelése is.