Isten – a keresztény hit, annak teológiai reflexiója, különösképpen pedig a bibliai kinyilatkoztatáson alapuló dogmatikai hagyomány tanítása szerint az az egyetlen, szent, szellemi természetű, szükségszerű, szabad, mindenható, örök­kévaló és végtelenül tökéletes lény, aki a világ teremtőjeként és gondviselője­ként a történelmi valóságba belépve kinyilatkoztató önközlése és gondviselő szeretete révén mutatta meg magát teremtményének, az embernek. A ke­resztény istenkép alapja és kiindulópontja a magát a teremtésben jelenva­lóvá tévő, Mózesnek a szövetségben kijelentő Isten, aki atyai gondoskodását már Izráel választott népének kinyilvánította, majd a próféták által megígért megszabadító gondoskodásának bizonyságát Jézus megváltó küldetésében és a Szellem (a Szentlélek) szereztetésének történésében minden teremtménye megszólításával kiteljesítette. A keresztény hit értelmezése és dogmatizált tanítása szerint ez az egyedülvaló Isten egyetlenségének sérelme nélküli Szentháromság: a világot megalkotó és róla gondoskodó Atya, az ember üd­vösségéért és megváltásáért Jézusban emberré lett Logosz, a Fiú és az általa az emberek közé küldött gondoskodó, megtartó és megerősítő Szentlélek. Az embert és annak értelmét végtelenül felülmúló Istenről az ember értelmi úton biztos, de csak töredékes, analóg tudást szerezhet, miközben megta­pasztalhatja szerető gondoskodását. Így Isten önmagát a legteljesebben ki­nyilatkoztatásában és az azt el- és befogadó hitben mutatja meg az ember­nek, aki erre a megmutatkozásra gyermeki alázattal és imádó engedel­mességgel válaszol.