árvíz – szélsőséges vízjárási esemény, amit tartós és intenzív esőzés, és/vagy hóolvadás idéz elő. Megnő a vízgyűjtőn a lefolyás, a folyó vízhozama és vízszintje, a víz kilép a medréből, és a természetes ártéren vagy a töltések által védett hullámtéren szétterülve folyik le. A levonulás hullám jellegű, egymást követő szakaszai az áradás, a tetőzés és az apadás. Árvízi ka­tasztrófa következik be, ha a folyó lakott vagy más értékes (ipari, mezőgaz­dasági stb.) területet önt el. Magyarország területének közel negyede ártér (ez Európában a legnagyobb), és az árvizek a hazai folyók vízjárásának ter­mészetes velejárói. Így a veszélyeztetettség nagy, különösen a szeszélyes és öt országhoz tartozó Tisza völgyében. Az országban a védelem érdekében a 19. század közepe óta 4200 km töltést építettek. A tervezés alapjául ma a mértékadó árvízszint szolgál, amit biztonsági, kockázati és statisztikai elvek szerint állapítanak meg és folyamatosan vizsgálnak felül az észlelések gya­rapodásával. Magyarországon a mértékadó árvízszint alapja a 100 évente, fon­tosabb folyószakaszokon 1000 évente egyszer előforduló árvíz (számos or­szágban már egységesen az utóbbira terveznek). Több folyón, így a Tiszán és mellékfolyóin a legnagyobb vízszintek fokozatosan emelkednek. A feltétele­zett okok: az éghajlatváltozás és a területfejlesztés hatásai, továbbá a hul­lámtér feliszapolódása.