Ernst Mach – sz. 1838, h. 1916; osztrák fizikus és tudományfilozófus, aki a klasszikus pozitivizmus tanait a 19–20. század fordulóján eredményesen megújította, és ezzel a Bécsi Kör egyik előfutárává vált. Az érzetek elemzése (1886) című munkájában kifejtett koncepciója szerint a tapasztalat számára feltáruló világtól mint jelenségtől elindulva ismétlődő elemzések sorozatán keresztül építjük ki tudományos fogalmainknak egy-egy olyan rendszerét, mely az egyes különálló érzetekig vezet, ahol is ezek az érzetek képezik az elmélet végső elemeit. Nevezetes gondolkodásökonómiai elméletében – a kora­beli konvencionalizmus (H. Poincaré, P. Duhem) eszmevilágával teljes össz­hangban – a rendező szempontok és kategóriák legegyszerűbb és leggazdasá­gosabb alkalmazására szólított fel, tekintettel arra az evolúciós előnyre, me­lyet az egyszerűbb fogalmi rendszer biztosít használója – értsd: az emberi faj – számára. Mach fizikai nézetei és tudománymódszertani elvei – mint Ein­stein kiemelte – hozzájárultak mind az általános, mind a speciális relati­vitáselmélet létrejöttéhez.