brit alkotmány – Az ezeréves, egyetlen dokumentumként nem létező brit alkotmány a hagyományra épül: ereje a történeti állandóság. A kardinális szabadságjogokat és a fenntartásukra hivatott intézményrendszert a doku­mentumok négy családja biztosítja. Az ún. statutumok vagy alaptörvények a Magna Cartá-tól (1215) a Bill of Rights-on (1689) át egészen a mai alaptör­vényekig terjednek, mint amilyen a faji megkülönböztetés elleni (1968) vagy a 18 éves korhatárt megállapító választójogi törvény (1969). A második típust olyan jogesetek alkotják, amelyekben alkotmányos és szabadságjogokról dön­töttek a legmagasabb bírói testületek. Ma is az alkotmány része például a Bowles kontra Bank of England perben hozott bírói döntés 1913-ból, amely megtiltotta, hogy a Parlament alsóházának döntése elegendő legyen adók ki­vetésére. Az alkotmányos hagyományba sorolják azokat a politikai konvenciókat is, amelyeket ugyan a törvényszékek nem ismernek el, és megsértésüket nem büntethetik, de íratlan szabályként tiszteletben tartják őket. Az alkot­mányhoz tartoznak a jelentős alkotmányjogászok (pl. A. V. Dicey), illetve filo­zófusok (Locke, Bentham, Burke, J. St. Mill) értekezései is, amelyek a jogér­telmezés kérdéseiben nyújthatnak segítséget.