amerikai magyarság – Magyarok nagyobb számban a 19. század végén, 1880 és 1914 között költöztek át az Egyesült Államokba, elsősorban munka­vállallalási, pénzkereseti céllal. E másfél millióra becsült migrációs népesség jelentős része gyors gazdagodásban és visszatérésben gondolkodott, s a ven­dégmunkások negyede valóban vissza is tért. Az Osztrák–Magyar Monarchi­ából összesen 3,5–4 millióra tehető az Amerikába távozottak száma, s ezzel az egykori Monarchia az Egyesült Államok akkori tíz legnagyobb bevándorló­kat küldő államához tartozott. Az I. világháború után az amerikai törvények radikálisan korlátozták a bevándorlást, így a korábban évi akár 100–300 ezer magyar helyett 1924 és 1965 között csak évi 473 fő belépését engedélyezték. Különleges alkalmakkor, így a II. világháború utáni európai vészhelyzetben vagy az 1956-os forradalom után rendkívüli törvények tették lehetővé nagyobb számú magyar befogadását (1956-ban mintegy 40 ezerét). A magyarok az asszimiláció jellegzetes ritmusában épültek be a dominánsan fehér népes­ségbe, sok helyütt máig megőrizték nemzeti és egyházi kultúrájukat. Kiemel­kedő tagjaik között volt számos tudós (Kármán, Neumann, Szent-Györgyi, Szilárd, Teller, Wigner) és művész (Márai, Moholy-Nagy, Ormándy, Reiner, Széll).