váci múmiák – Egyedülálló magyar leletegyüttes. 1994-ben Vácott a Fehérek templomának felújításakor a templomtorony alatt lefalazott, boltozatos krip­tára bukkantak. A csaknem kétszáz éve háborítatlan díszes fakoporsókban 265 halotti ruhába öltöztetett, ékszerekkel, díszekkel, kegytárgyakkal ellá­tott, mumifikálódott holttestet találtak. A kriptát 1729 és 1731 között építet­ték, s csaknem másfél évszázadon keresztül használták temetkezési helyül Vác polgárai. A lejáratot 1838-ban befalazták, majd feledésbe merült. A mu­mifikálódás emberi beavatkozás nélkül, természetes módon zajlott, ami első­sorban a kripta sajátos mikroklímájának köszönhető: az átlaghőmérséklet 8–11 Celsius fok, a légnyomás 99–100 hPa között ingadozott, egy keskeny kür­tőn keresztül pedig állandó volt a légmozgás. Az elhunytak a természetes bomlás helyett lassan kiszáradtak, a faforgáccsal bélelt fenyőfa koporsó felfogta testnedveiket. A fenyő terpenoid tartalma megakadályozta a gombák és baktériumok szaporodását. A koporsók feliratai és a plébánián megőrzött anyakönyvi adatok segítségével az eltemetettek többségét sikerült azonosíta­ni. Nagyrészt a XVII. században német, cseh, morva vidékről települtek Vác­ra. Kétharmaduk tbc-fertőzött volt. A váci múmiák leletegyüttese tudományos szempontból egyedülálló lehetőséget nyújt a XVIII. században élt népcsoport mikrobiológiai, szövettani, genetikai vizsgálatára, de az antropológia, a törté­neti demográfia és számos más tudományterület számára is kiemelkedő je­lentőséggel bír. A leletekből 2006. április 8-án nyílt kiállítás a Természettu­dományi Múzeumban.