ősgyermek – A National Geographic 2006. novemberi számában számol be arról a rendkívüli régészeti leletről, amelyre Etiópiában bukkantak. Az Aust­ralopithecus afarensis eddig ismertté vált legteljesebb példánya 3,3 millió évvel ezelőtt, három éves kora körül halt meg. A lelőhely közelében található hegy­ről elnevezett »dikikai gyermek« újabb adalékokkal szolgál a majom és az ember közti átmenetre vonatkozóan. Vállcsontjai a fiatal gorillákéhoz hason­lítanak, tehát valószínűleg még fára mászott, combjai viszont már az emberé­re emlékeztetnek, vagyis alighanem képes volt két lábon is járni. Abból, hogy az ősgyermek agytérfogata (330 cm³) nagyjából megegyezik egy hasonló korú csimpánzéval, a kifejlett példányoké között viszont már különbség figyelhető meg, a kutatók arra is következtetnek, hogy hosszabb időre lehetett szüksé­ge a kifejlett állapot eléréséhez. Ez azért érdekes, mert míg a legtöbb emlős­nél az utód egyéni élete azonnal megkezdődik a szoptatás végeztével, addig az emberi evolúció során az agy egyre hosszabbra nyúló növekedése a függő­ség kiterjedtebb időszakához vezetett. A dikikai gyermek ilyen értelemben a gyermekkor születésének tanúságtevője is lehet. Egyes elméletek szerint a beszéd kialakulása szintén ennek a függőségnek, az anyával való intenzív kapcsolattartás szükségletének a terméke – a maradványok között megtalál­ták azt a torokban lévő kis csontot is, amely később az emberi beszéd elen­gedhetetlen feltétele lett.